Itt a nyári szünet. Legtöbb helyen már az évzárók is meg voltak. Most már hivatalosan, végérvényesen is itt a nyári szünet!
De mi legyen a gyerekekkel? Sokan küzdenek ezzel, mások pedig kifejezetten várják ezt az időszakot. Egy biztos, másként éli meg ezt a két hónapot az, aki munkahelyre jár, és másként, aki épp otthon van, és megint másként azok a nagyszülők, akik kicsit szülőkké válnak a következő másfél-két hónapra. Egyik sem könnyű, mindegyik tartogat kihívásokat. Aki otthon van, az lehet, hogy örül, hogy nem kell korán kelni, időre menni, több idő jut a játékra, kirándulásra, de ott van az is, hogy minden pillanatban szolgálatban kell állni. Aki munkahelyre jár, annak meg kell oldani a gyerekfelügyeletet valahogy. És itt jönnek képbe a nagyik. Akik a család kedvéért mindenre kaphatóak, még akkor is, ha erő feletti…
Épp a hétvégén beszélgettünk a lányaimmal és mondták, hogy amikor kicsik voltak, akkor még olyan hosszúnak tűnt a nyári szünet. Most pedig már olyan rövidnek. Talán azért is lehet ez, mert tiniként, vagy felnőttként teljesen más felelősség van rajtuk, tele vannak tervekkel, sőt, előttük a naptár, és látják és tudják, hogy meddig fog tartani, és mi következik majd utána.
Gyerekként arra emlékszem, hogy végtelennek tűnt egy nyár. Ha óvodás koromra visszagondolok, tele vagyok emlékkel. Rengeteget játszottunk kint az udvaron a nővéremmel, sőt, ha csak tehettük, ott voltunk. . Az óriási diófa alatt – ami tényleg óriási volt, talán az egész utca, ha nem a város legmagasabb fája volt – a homokban játszottunk:
homokvárat építettünk, mindenféle gazból főztünk, a kedvenc műanyag kacsáinkkal játszottunk, a bokrok közt bújócskáztunk, szaladgáltunk és a kerti csapról vizet hordtunk mindenféle titkos művelethez, még akkor is, ha anyukánk szépen megkért, hogy most ne pancsoljunk, mert hűvös van. Hát ilyen szófogadó gyerekek voltunk néha. El tudom képzelni, milyen koszosak lehettünk a nap végére. És biztos azok is voltunk, mert ha az emlékezetem nem csal az esti fürdés végére időnként állt a kád aljában a homok. De igazi gyerekkorunk volt. És ha megéheztünk, beviharoztunk a konyhába, máskor pedig hiába szólt ránk anyukánk, hogy ’ebééééd’, mi még mindenképp végig akartuk játszani a soha véget nem érő játékunkat.
Ami fontos lehet a nyárban, az az idő. És itt nem a hőségre gondolok, bár arról is lehetne mit írni. Hanem az együtt töltött, minőségi időről. Arra gondolok, hogy maradjon idő a játékra, kiruccanásra. Ebben nagy segítség lehet például, ha bevonjuk a gyerekeket a házimunkába, természetesen életkoruknak megfelelően.
Hadd osszam meg veled, hogy én a három lányommal gyakran hogyan oldottam ezt meg. Összegyűjtöttem a házi munkákat, a feladatokat, és külön-külön felírtam őket egy kis papírcsíkra, majd ezt egy kis dobozkába tettem. Játszottunk. Játékossá tettük az egészet.
Szóba került, hogy jó lenne pl. elmenni biciklizni a közeli tóhoz, de persze itthon is volt sok teendő – ezt ő is tudták, ezért megbeszéltük, hogy gyorsan együtt mindent megcsinálunk, és utána irány a tó. Elővettük a kis dobozt, és kivettem azokat a cetliket, amin épp az aktuálisan elvégzendő feladtok voltak. Letettem az asztalra, és mindenki szabadon választhatott egyet, amit szívesebben megcsinálna. Ha kész volt az adott feladattal, akkor lefordítottuk a cetlit, és így haladtunk, ameddig el nem fogytak a cédulák. Hadd mondjam el, néha megleptek, hogy milyen gyorsan kész voltunk. Amikor már rutinosabbak voltak, volt olyan, hogy együtt választottuk ki, hogy ma épp mit kellene elvégezni, vagy már később őket kértem meg, hogy egyedül válogassák át a feladatokat, természetesen mindig ott voltam velük ekkor. Ezzel önálló gondolkodásra is tudtam őket tanítani, motiváltam őket, és megkapták a jól megérdemelt munka jutalmát, sőt megtapasztalhatták azt is, hogy a munka igenis lehet jó dolog, és jó látni az eredményét. Volt, hogy zenét kapcsoltunk közben. Ekkor is együtt voltunk, és ez után is.
És megtartottuk a dobozt, íme a fénykép róla. A lányok azt kérték, ezt ne dobjuk ki. Kedves emlék maradt meg nekik.
Ma már nagyok, és olyan büszke vagyok rájuk, mert bárhol és bármiben megállják a helyüket. Épp most, ahogy ezeket a sorokat írom, a legkisebb önállóan muffint süt a konyhában, és hallom, hogy még el is mosogat maga után.
Neked milyen ötletes dologgal sikerül bevonni a gyermekeidet a mindennapi teendőkbe? Várom a jobbnál jobb ötleteket!
Ha van egy jó gyerekkori nyári szünetes emléked, írd meg nekem!
Minőségi időben gazdag nyári szünetet kívánok!
Polgárné Papp Katalin
tanácsadó, mentor, coach
Iratkozz fel ingyenes füzetemre!
… hogy győztesen, megerősödve jöjj ki egy nehéz élethelyzetből!
