Egy 11 éves lány nagyon meglepett engem. Másfél hete egy gyülekezetben a 10-14 éveseknek szervezett alkalomra készültem. Nem sokan vannak alapból sem abban a korcsoportban, de aznap páran lebetegedtek, így Jázmin egyedül maradt. Megkérdeztem tőle, hogy szeretné-e, ha ketten beszélgetnénk, vagy inkább csatlakozik az egyel nagyobb korosztályhoz. Mosolyogva rám nézett a csillogó szemével, majd azt mondta – beszélgessünk ketten.
Mondanom sem kell, megtiszteltetés volt ez a számomra.
De mielőtt a komoly témákra rátértünk volna, készültem egy kis csapatépítő játékkal, érdekes feladattokkal, mint ahogy mindig is szoktam. A második feladathoz kérdéskártyákat vettem elő, melyekből felolvastunk egyet-egyet, majd mi ketten – a nagy csoport – egymás után válaszoltunk rá.
És eljött a megható pillanat. A soron következő kérdés ez volt: Ha bármilyen szuper erőd lehetne, mi lenne az? Korábban vittem már ezt a játékot tiniknek, fiataloknak, és mindig jött válaszként mindenféle vicces, vagy épp kissé öncélú szupererő, ami valamilyen formában könnyebbé tehetné az életet. Most is valami ilyesmire számítottam. De ezúttal egészen más hangzott el.
Jázmin egy kis gondolkodás után azt mondta, hogy ha lehetne egy szuper ereje, akkor az az lenne, hogy ha valahol bárkik vitatkoznak, veszekednek, akkor ő azonnal ki tudná őket békíteni. Nem biztos, hogy szóról szóra ugyanúgy mondom el, mint akkor ő, de a lényege ez volt.
Mélyen megérintett.
Milyen nemes cél, milyen fontos feladat lehetne ez. Én meglepettségemben és meghatottságomban csak annyit tudtam neki mondani: kívánom, hogy megvalósuljon. Hiszen vannak emberek, akik könnyen tudnak másokat kibékíteni, akik olyan nyugalmat és békességet árasztanak maguk körül, hogy az másokra is kihatással van.
Most a házasság hete környékén, ha lehetne, kölcsön kérném tőle ezt a szupererőt, és kibékítenék sok férjet és feleséget, sok édesanyát és édesapát, sok szülőt és gyermekét, számtalan testvérpárt, nagyszülőket és unokákat… és minden családi kapcsolatba becsempésznék egy kis békülő-erőt. Hiszen ez által könnyebb lehetne az egész világ.
Bárcsak ezt a szupererőt akarnánk mi is a saját kapcsolatainkra nézve, hogy azonnal kibéküljünk, hogy minél előbb lezárjuk a vitákat, hogy ne a „kinek van igaza” legyen a fontosabb, hanem a kettőnk kapcsolata, a közös jövő.
Milyen jó lenne, ha vita helyett figyelmesen végig hallgatnánk egymást.
Ha veszekedés helyett meghallanánk, mint mond és igazából mire vágyik a másik, és észrevennénk a feszültsége mögött megbúvó szeretet és közelség iránti igényt.
Jó lenne, ha a harc helyett megpróbálnánk megérteni és elfogadni egymást.
És ha ezt a szupererőt fokozni lehetne tovább, akkor azt kívánnám még hozzá – és azt gondolom Jázminnak sem lenne kifogása az ellen, ha így adnám neki vissza -, hogy akiket már egyszer kibékítettünk, azok többé nem tudnának összeveszni – legalábbis ugyanazon a dolgom már nem. Már ez is milyen nagy segítség lehetne. Az, ha a témákat le lehetne zárni, hogyha nem lenne felhánytorgatva többé, hogyha megjegyeznénk mit és miért kér a másik, hogyha figyelnénk, hogy ne bántsuk meg őt, hanem inkább a kedvébe járva kifejeznénk a szeretetünket. Sőt, mindent megtennénk, hogy megelőzzük a nehéz helyzeteket.
A házasság hete alkalmából ilyen kapcsolatot kívánok nektek, ahol ezt a békítő-szupererőt használjátok nap, mint nap.
És hogy őszinte legyek, elszégyelltem magam, mert akkor reggel nekem is el kellett mondanom, hogy milyen szuper erőt találtam ki ott hirtelen magamnak. És hát mivel csalni nem ér, elmondtam, ami a kérdés felolvasásakor eszembe jutott: egy pillanat alatt ott teremi, ahol szeretnék, hogy beutazhassam a világ számtalan gyönyörű helyét. Persze ez sem rossz, de azért a Jázminé sokkal menőbb.
Igaz, hogy a munkámban számtalan nő, feleség, fiatal lány, vagy néha házaspár jön hozzám párkapcsolati problémával, így én is békítek, közelebb hozok párokat, megértetek és megmutatok különböző nézőpontokat, tanítok a női és a férfi működés különbözőségeiről, de szupererőm sajnos nincs ezen a téren még akkor sem, ha sok házasság, párkapcsolat megerősödik a közreműködésemmel. Mert én nem tehetek meg dolgokat mások helyett, nem hozhatok döntéseket mások helyett, és nem mutathatom ki helyettük az ő szeretetüket. És ami a legfontosabb, nem vállalhatok felelősséget mások életében. Ezt mindenkinek magának kell megtennie. Remélem te, aki olvasod ezt a kis történetet, megteszed: felelősséget vállalsz, és meghozod a megfelelő döntéseket, és számtalan apró módon kimutatod a társad felé a szereteted.
Te milyen szupererőt kérnél magadnak, ha bármit kérhetnél? Sokat gondolkodni ér! Vicceset és kevésbé hasznosat kérni is ér, na meg persze valami meghatót, eget rengetőt kívánni is. És az sem baj, ha kapcsolódik egy kicsit a családi témához, így házasság hetén.
Legyetek kitartóak a békülésben és a békítésben, és bocsássatok meg egymásnak újra és újra, nem csak hétszer, hanem minimum hetvenszer hétszer!
Polgárné Papp Katalin
tanácsadó, mentor, coach
Iratkozz fel ingyenes füzetemre!
… hogy győztesen, megerősödve jöjj ki egy nehéz élethelyzetből!
