Itt a tavasz, egyre többet süt a nap és végre újraéled a természet! A számomra egyik legkedvesebb évszak következik, bár mindet nagyon szeretem!
Nem tudom, te hogy gondolsz az évszakok változására, és úgy általában a változásra?
Sok emberrel találkozom, akik nehezen alkalmazkodnak az új helyzetekhez. Aggódnak az újdonság hozta bizonytalanságok miatt, tele vannak kérdésekkel, „mi lesz?”, „hogyan lesz?”, „meddig fog tartani?”, „milyen lesz?” – és egyébként teljesen rendben van, ha vannak kérdéseink, ha végig gondoljuk a „hogyan tovább”-ot, ha felkészülünk, amennyire csak lehetséges.
De mi a helyzet akkor, ha ezek a kérdések gúzsba kötnek bennünket?
Ha foglyul ejtenek, és nem engedik, hogy előre lépjünk, sőt nem engedik, hogy élvezzük azt, ami következik.
Ha a bennünk lévő kérdésözön olyan félelmet generál, ami cselekvőképtelenné tesz?
Be kell vallani, hogy ilyenkor nem az a legfőbb kérdésünk, hogy mi lesz, vagy hogyan lesz, hanem az, hogy én hogy vagyok, hogy leszek ebben az egészben, én hogyan fogom tudni meglépni, megugrani, megoldani.
Igazából nem a helyzetben vagyunk legfőképp bizonytalanok, hanem önmagunkban.
És ez a legnehezebb.
Ezt beismerni, és ezzel szembenézni, sőt, kezdeni vele valamit.
Sok minden okozhatja ezt: a múltunk, a traumáink, a gyerekkorunk, a személyiségünk vonásai…
De nem is ez a legfőbb kérdés, hanem az, hogy ha ezzel küzdünk, mit tehetünk ellene, vele.
Néhány gyakorlati ötletet hozok most neked, ha esetleg te is küzdenél hasonlóval:
- Tudatosítsd magadban a kérdéseid és a félelmeid.
Nevezd nevén őket.
Légy minél konkrétabb!
Pld: nem tudom pontosan hova kell menni, nem ismerem ott az embereket, nem tudom, merre van ott a mosdó, félek attól, hogy kinevetnek, hogy eltévedek… - Sorold fel ezeket egy lap bal oldalára egymás alá.
- Majd a papír jobb oldalára válaszolj magadnak a kérdéseidre.
Ha nincs válaszod, akkor írd oda, hogy mi segíthet neked ebben a dologban?
Pld: Nem tudom hova kell pontosan menni – írd mellé – sok esetben mentem már új helyre, mindig odataláltam, és különben is ott a GPS, és meg is tudom ott kérdezni valakitől, vagy fel tudom hívni Kingát, ő már volt ott, biztosan elmondja merre kell menni. - Mi fog történni, ha csak akkor tudod meg a választ, amikor ott leszel?
- A felírt félelmekre írj egy megerősítő gondolatot, üzenetet önmagadnak.
Pld: Félek attól, hogy kinevetnek – ha kinevetnek, az igazából nem engem minősít, hanem őket, és ha tényleg vicces a szituáció lehet, hogy inkább velük nevetek. Amúgy is, előfordul, hogy én is nevetek másokon ,nincs abban semmi. - Idézz fel egy korábbi eseményt, ami tele volt újdonsággal, előtte tele voltál ugyanígy kérdéssel, félelemmel, és gondold végig a következőket:
- Mi történt akkor?
- Mennyire igazolódtak be a félelmeim?
- Hogyan tudtam akkor megoldani a dolgokat?
- Mi vagy ki segített akkor abban, hogy megoldjam?
- Milyen saját készséget, erőforrást, eszközt használtam ebben a szituációban?
- Ha tudod, beszéld át valaki olyannal a dolgokat, aki megért, figyel rád és támogat.
Sokszor utólag rájövünk, hogy mennyire nem kellett volna aggódnunk, és felismerjük, hogy a változás sok jót is hozott az életünkbe.
A bizonytalan helyzeteket pedig megoldottuk akkor is, és most is ugyanúgy van lehetőségünk megoldani azt, ami felett van hatalmunk.
Természetesen vannak körülmények, amik felett nem mi rendelkezünk, pl. egy másik ember reakciója, az időjárás, stb., de az felett viszont van hatalmunk, hogy mi hogyan reagálunk ezekre az eseményekre.
Sok erőt kívánok neked az előtted álló változásokhoz.
Mert ha figyelünk rá, ha nem, folyamatos változásban éljük az életünket.
Vannak kisebb és persze életet átformáló változások.
Mindkettőben rugalmasságot és sikert kívánok neked!
Szeretettel:
Polgárné Papp Katalin
Női tanácsadó, mentor, coach
Iratkozz fel ingyenes füzetemre!
… hogy győztesen, megerősödve jöjj ki egy nehéz élethelyzetből!
