Az idei évben az egyik leggyakoribb téma, amivel megkerestek a hölgyek a következő volt:
"hogyan találjak vissza önmagamhoz, miután már nagyok, vagy kirepültek a gyermekeim?", "és ezek után én hol vagyok a helyemen?".
Sokan évekig őrlődnek önmagukban, mire fel merik vállalni, hogy ez bizony nehéz és jó lenne erről valakivel beszélni.
Annyira felfokozottak lesznek bennünk ezek a kérdések, amikor a gyerekeink már felnőttek és kevesebbet vannak otthon, vagy már el is költöznek otthonról.
Ott marad a ház üresen, kevesebb lesz a házimunka, nincs úgy szükség az anyai gondoskodásra, figyelemre; kevesebbet kell főzni, mosni, takarítani és lelket ápolni… és hírtelen több időnk marad.
Felmerül az értékességünkkel, hasznosságunkkal kapcsolatban is sok kérdés, és szembe nézünk azzal is, hogy vajon milyen anyák voltunk:
– Szükség van még rám egyáltalán?
– Fontos vagyok még nekik?
– Vajon megtettem mindent, amit megtehettem?
– Elég jó anya voltam?
– Mennyire legyek jelen az életében?
– Mikor vagyok sok és mikor kevés?
– Most mihez kezdjek Önmagammal?
– És igazából ki is vagyok én most?
Nem könnyű időszak ez. Lehet, hogy te is épp ezen az időszakon mész keresztül.
Csupán néhány hónapja kezdődtek el az egyetemek, nemrég lett vége az esküvő szezonnak is. Lehet, hogy a te kicsi lányod, vagy kicsi fiad is épp nemrég kezdett új életet.
Azt tapasztaltam a pályafutásom során, hogy ha egy édesanya valamilyen összetartó közösséghez tartozik, legyen az munkahelyi, vagy például egy keresztény közösség, és ha nem „csak”; anyaszerepben működött az elmúlt évek, évtizedek során, hanem azon túl is talált célokat, akkor könnyebben tud ezen a nehéz időszakon keresztülmenni.
Itt a „csak” szót nem véletlenül tettem idézőjelbe.
Ha egy nő a gyermekei nevelését és az otthon megteremtését végzi, akkor rengeteget dolgozik, viszont a figyelme és az egész élete ekörül forog.
Emiatt sokkal nehezebb szembe nézni az üres fészekkel, mert ami addig a teljes életének a fókuszában állt, az most hírtelen megszűnt.
Néhány gondolatot szeretnék a figyelmedbe ajánlani, ha te is épp ezzel az élethelyzettel nézel szembe:
1. Légy őszinte önmagaddal! Éld meg a veszteséget, érezd át a fájdalmat, engedd meg magadnak a könnyeket.
2. Keress valakit, akinek kimondhatod mindazt, ami benned dúl. Remélem jó kapcsolatban vagy a férjeddel, a pároddal, és bízom abban, hogy vele mindent meg tudsz beszélni.
De ha esetleg nem, akkor keress egy barátnőt, szakembert, aki végig kísér ezen a folyamaton.
3. Legyen őszinte a kommunikáció a gyermekeiddel! Az a legjobb, ha megbeszélitek, kimondjátok azt, hogy teljesen őszinték lesztek egymással. Ehhez két felnőtt, érzelmileg érett ember kell. Fontos, hogy bátran elmondhassátok, ha valamit szeretnétek, vagy ha nem szeretnétek, ha kértek valamit, vagy épp nem kértek.
4. Beszéljétek meg, milyen időszakonként találkoztok, mikor tudjátok egymást hívni, ha a másiknak nem alkalmas pl. egy telefonhívás vagy látogatás, azt hogyan jelezheti, vagy ha véletlenül extra sürgős dolog van, akkor hogyan tudjátok egymást elérni.
5. Ne legyen semmiképpen sem érzelmi zsarolás, szeretetmegvonás, megsértődés, ha máshogy dönt a gyermeked, mint amire számítottál. Tudom, hogy nem könnyű. De mégis engedd meg, hogy felnőtt és szabad legyen. Hidd el, amit eddig tanítottál neki, az nem tűnik el nyomtalanul!
6. Tervezd meg a napjaidat, szervezz magadnak programokat! Ne hagyd, hogy a napok, a hetek, a hónapok csak úgy elteljenek.
7. Keress személyes új célokat! Kezdj el egy olyan hobbit, amire eddig nem volt időd, menj el sportolni, kirándulni, akár egy munkahelyre, végezz valami karitatív tevékenységet, bármit, ami feltölt és ami miatt azt érzed: érdemes felkelni.
8. Szentelj még nagyobb figyelmet a párkapcsolatodra! Ismét eljött a ti időtök. Menjetek el utónászútra, csináljatok randiesteket. Idézzétek vissza azok az az időket, amikor még ketten voltatok. Ha nem feszültségmentes a kapcsolat, akkor tegyetek meg mindent, hogy újra jól működhessen!
Ha szükséges, menjetek el párterápiára, coach-hoz, mentorhoz.
9. Ha esetleg egyedül élsz, akkor ez az időszak nehezebb, sokkal intenzívebben kell figyelned a 4-6-os pontokra. Fontos, hogy ne felejtsd el, a gyermeked nem a párod, nem a fiad vagy a lányod felelőssége egy pár hiánya által keletkezett űr betöltése.
10. Nézz vissza arra az elmúlt időszakra, ami mögötted van, legyél hálás érte, és vedd számba mindazt, amit jól csináltál, ami sikerült és amire büszke vagy!
11. Esetleg készíthetsz minden gyermekednek egy fotókönyvet, fotóalbumot a legszebb emlékekről, a legszebb pillanatokról. És persze legyen mindegyikből neked, nektek is egy másolat! Mert egy csoda volt az, amin keresztül mentél anyaként.
12. Végül, próbálj meg visszaemlékezni arra, amikor te voltál ebben a cipőben, mint most a gyermeked. Mire vágytál, mi esett volna jól? Mi mindent csináltál? Hogyan viszonyultál a szüleidhez?
+ 1: Ne feledd, attól, hogy már nem veled lakik, vagy laknak, még ugyanúgy az édesanyjuk maradsz. Örökké az leszel! És különben is, lehet jobb, ha lélekben készülsz a következő nagy ugrásra, mert lehet, hogy hamarosan nagymama leszel!
Ha pedig úgy érzed, egyedül nem boldogulsz ezzel a dologgal, vagy szeretnél hamarabb talpra állni újra, akkor egy pillanatra se habozz segítséget kérni.
Engem is kereshetsz bizalommal.
Köszönöm, hogy elolvastad ezeket a gondolatokat!
Ha téged nem érint közvetlenül ez a téma, akkor megköszönöm, ha tovább küldöd egy olyan barátnődnek, ismerősödnek, akiről tudod, hogy most épp ezeken megy keresztül.Egy különösen szép és tartalmas hetet kívánok neked!
Szeretettel:
Polgárné Papp Katalin
Női tanácsadó, mentor, coach
Iratkozz fel ingyenes füzetemre!
… hogy győztesen, megerősödve jöjj ki egy nehéz élethelyzetből!
