Azt gondolom, hogy az anyaságunk egyik legnehezebb feladata jól elengedni a gyermekeinket.
És tudod, ez nem akkor kezdődik el, amikor elköltözik otthonról (optimális esetben), hanem sokkal hamarabb.
Még a legelején. Amikor először otthon hagyjuk apával. Amikor először otthagyjuk a nagyszülőknél egy fél órára, amikor beszoktatjuk az óvodába, amikor ott hagyjuk egy szülinapi buliban, vagy az edzésen.
A mai napig emlékszem arra, amikor először engedtem el a legnagyobb lányomat a házunktól kb. 100 m-re lévő Ica boltba. EGYEDÜL!!! Ha tudnátok, hogy mennyit izgultam, és hányszor néztem ki, hogy mikor ér már végre haza?
Azt hiszem, hogy a legjobb az, ha az aggódó anyai szív mellett ott van ezekben a helyzetekben egy reálisabb apaszív is!
Talán az egyik legfontosabb kérdés a gyermekünk elengedése kapcsán, amire még meg kell találnunk a választ, hogy „Ki vagyok én nőként?”.
Lehet, hogy most csodálkozol, hogy hogyan jön ez most ide, de hidd el, nagyon fontos! Hiszen az anyaszerep csupán egy a sokból. És talán legtöbbünknek a legfontosabb.
De ki vagyok én az anyaszerep mellett, ezen kívül? Hol a helyem nőként, feleségként?
Ennek a három szerepnek az egyensúlya adja meg a békességet a szívükbe:
nő – feleség – anya
Ezek folyamatos mozgásban vannak bennünk. Életünk kihívása ezt összehangolni, és alkalmazkodni a folyamatos változáshoz.
Persze mindannyian féltjük a gyermekünk, de ha szeretnék neki szárnyakat adni az életre, akkor fokozatosan meg is kell tanítani repülni.
Egyedül is.
Mert ő így válik majd egy boldog, kiegyensúlyozott felnőtté. Ha én nem tőle, az ő szeretetétől függök. Hanem önmagamban is szerethetőnek érzem magam. Ha én is jól érzem magam a bőrömben.
Ha én is tudok repülni. Egyedül is.
Te hol tartasz ebben?
Polgárné Papp Katalin
EMCC Senior Practitioner akkreditált diplomás coach és mentor
Iratkozz fel ingyenes füzetemre!
… hogy győztesen, megerősödve jöjj ki egy nehéz élethelyzetből!
