Megrázó volt, amit ma láttam. 🥺
Reggel, amikor uzsonnát vettünk az egyik csajszimmal a boltnál, épp indultunk volna tovább. Bal oldalról biciklisek közeledtek. Megvártuk őket, hiszen nekik volt elsőbbségük.
Egy édesanya ment elől, utána két kislány. Haladtak szépen libasorban, ahogy kell. Ahogy közelebb értek, megdöbbentem.
Az anya fásultan, maga elé meredve, gépiesen tekert elől, utána a lányai. Az anyuka semmit nem kommunikált a lányaival, nem nézett hátra még a kereszteződésben sem, nem nézte meg, hogy jönnek-e vele, nincs-e baj, rájuk sem mosolygott, semmilyen formában nem kapcsolódott hozzájuk. A lányok bánattal az arcukon követték őt.
A sulinál ismét láttam őket, és tudjátok milyen érzésem volt? Hogy a csomag leadva. A két lány elengedve, se puszi, se pá, fordult vissza, ugyanazzal a fásult, maga elé meredő tekintettel. Összefacsarodott a szívem. 😔
Újra megnéztem őt. Elhaladt mellettem a biciklivel. Ismét nem nézett semerre, csak előre. Tekert. Sápadt volt, szeme beesett, és valami olyan mélyről jövő bánat emésztette, amit nem lehetett nem észrevenni.
Megszakadt a szívem érte is.
Azt éreztem, hogy egyedül van valami olyan teherrel, amit alig bír el. Hogy teljesen kimerült, hogy valószínűleg alig tudja elviselni azt, amit a lelkében cipel. Ki tudja mit.
Kilátástalanságot láttam rajta. Teljes kimerültséget.
Érte is, és a lányaiért is megrendült a szívem. Fizikailag rendben volt minden, tiszta ruha, kislányfrizura… csak a lelkük vérzett. A szívük. Nem tudom miért… nem ismerem őket.
Nem ítélkezni akarok felette. Sem pálcát törni. Sem arra rávilágítani, hogy milyen rossz anya az ilyen. NEM!!!
Tudod, mit szeretnék?
Ha te sem ítélkeznél felette! Sem más felett.
Ha nyitott szemmel járnál, és észrevennéd azokat, akik ilyen helyzetbe kerültek. És mérlegelnéd azt, hogy esetleg tudsz-e adni, segíteni. Én is ezt teszem.
Ha te magad mindent megtennél, hogy megelőzd ezt az állapotot. Tudom, van, amit nem lehet kivédeni, pl. egy váratlan súlyos betegség, haláleset…
Szeretném, ha vigyáznál magadra! Mert tudod, ha a lejtőn elindulunk lefelé, nagyon könnyen beleesünk a mélységbe. Azt szeretném, ha te a saját életedben nem várnád meg, hogy ilyen szintre kerülj a kimerültségben, a kilátástalanságban, hanem minden eszközt, segítséget megragadnál, hogy megakadályozd, hogy nálad ez ne történhessen meg!
A gyermekeidért, önmagadért.
Mert tudod, a te életed az ő életük forrása is!
Polgárné Papp Katalin
EMCC akkreditált EIA Senior Practitioner diplomás coach és mentor
Iratkozz fel ingyenes füzetemre!
… hogy győztesen, megerősödve jöjj ki egy nehéz élethelyzetből!
