Hallottál már a tradwife-mozgalomról?
Még nem? Pedig egyre népszerűbb a közösségi médiában, a TikTok-on emberek milliói nézik az ehhez tartozó videókat napi rendszerességgel.
Azt gondolhatnánk, hogy valami teljesen újkeletű dologról van szó, pedig egyáltalán nem. A fiatal hölgyek körében kezd egyre népszerűbb lenni az 50-es éveket idéző háziasszonyság és az anyaság, és ennek bemutatására és egyben reklámozására készítenek különféle videós tartalmakat. Arról, ahogy éppen sütnek-főznek, kenyeret sütnek, a ház körüli teendőket ellátják; mindez mellett gyermeket szülnek, szoptatnak, nevelnek, és ebben kiteljesedettnek és boldognak érzik önmagukat.
A mozgalom nagy port kavart egyes körökben, még a CNN és a The Times is foglalkozni kezdett vele, véleményt formáltak, pszichológusokat szólaltattak meg a témában, érzelemmel teli vélemények tömkelege jelenik meg a világhálón ez miatt.
Marika Lindholm pszichológusnő például így ír ebben a témában: „Azt üzenem a fiatal hölgyeknek, hogy már jártunk a konyhában, és nem véletlenül akartunk kiszabadulni onnan.”
Mindemellett felhívja a fiatalok figyelmét a tanulásra és a saját készségek fejlesztésére azért, hogy ne legyenek kiszolgáltatott helyzetben a társadalomban. Meglátása szerint nem becsülik meg és nem fizetik meg eléggé a nőket a munkaerő piacon, így nem is csoda, ha a mai fiatal generációban lévő hölgyek nem gondolkodnak abban, hogy munkát vállaljanak, hanem inkább férjhez mennek és gyereket szülnek.
Nagyon sok gondolatot felvet bennem ez a cikk. Olyan téma jelenik meg menő mozgalomként a neten, ami mondhatnánk, hogy teljesen természetes, sőt, az élet rendje, hogy egy nő feleség, háziasszony, majd anya lesz. És ezzel nincs is semmi baj. Legtöbben erre vágyunk, sőt, mondhatnánk azt is, hogy az anyaságunkban teljesedik ki a női létezésünk. Természetes számunkra, sőt, ösztönös a gondoskodás. A másokra való odafigyelés, törődés, az oltalmazás lételemünk. Nincs ellenünkre ez a dolog. Az viszont igen, ha nem értékelik, amit teszünk, ha nincs időnként érte egy köszönöm, ha mi beletesszük a közösbe önmagunkat, teljes valónkat, teljes odafigyelésünket, odaadásunkat; gondoskodunk, adunk, főzünk, mosunk, takarítunk, gyereket nevelünk, és még mindez mellett a munkahelyen is helyt állunk – és úgy érezzük, egyedül maradtunk a terhek hordozásában, vagy ha aránytalanul nagy feladatkör hárul ránk párunkkal szemben. Ha mi 12-14-16 órában dolgunk, míg a párunk 8-10 órában. Mert az otthoni munka is munka, még ha nem is bejelentett, még ha nem is kifizetett. És igen, tudom, hogy vannak családok, ahol ez pont fordítva van, ahol a férfi vállal több terhet, több felelősséget, több munkát, míg a párja nem áll a helyzet magaslatán. Bármelyik oldalról is nézzük, nem jó, ha aránytalan, nem jó, ha nem közös. Nem jó, ha nincs egyensúly egymást között, nincs egyensúly legbelül.
Mégis olyan sokszor felmerülhet bennünk is a kérdés:
Hol van a helyem nőként?
Mennyit érek nőként? Érek annyit, mint egy férfi?
Mit tegyek, ha megaláznak?
Melyik szerepemre helyezzem a nagyobb fókuszt az életemben?
Hogyan teremtsek egyensúlyt a család és a munka között?
Azt gondolom, hogy nem lehet ezekre a fenti kérdésekre egy mondatban válaszolni, hiszen minden élethelyzet más. Csupán megkísérlek néhány gondolatot leírni, ami segíthet tovább gondolkodni neked.
Nagyon sok családban nem megoldható anyagi okok miatt az, hogy egy nő „csak” otthon legyen, hogy „csak” anya és háziasszony legyen. Így kénytelen munkába menni, közben anyaként és háziasszonyként is funkcionálni egy személyben. Pedig „csak” otthon lenni sem könnyű, talán még nehezebb is a 0-24 órás anya-szolgálat, figyelés, törődés, ápolás. Sokan mondják az anyák közül, hogy bemennek a munkahelyre pihenni, kikapcsolódni, kicsit feltöltődni.
Ami biztos, hogy nőként ugyanolyan értékű személyek vagyunk, mint a férfiak. Sem többek, sem kevesebbek! És itt mind a kettő fontos! Sem több, sem kevesebb! Más a feladatunk, a testfelépítésünk, a személyiségünk, a hormonrendszerünk, a kommunikációnk, mások a szükségleteink, mások az életfeladataink, az életcélunk, az érdeklődési körünk, más a teherbírásunk bizonyos dolgokban… és éppen ezért nem egyformák, hanem egyenlő értékűek vagyunk. Egyenlő mértékben jár nekünk a szeretet és a tisztelet, mint emberi lényeknek. Egyenlő értékünk van a társadalomban is és Isten előtt is. Még akkor is, ha a gyakorlat néha nem ezt mutatja. Például amíg egy fiatal nőt az állásinterjún gyakran megkérdeznek, hogy hány gyermeket szeretne és mikor tervez elmenni szülni, addig egy fiatal férfi felé ez kérdés sosem fog elhangzani; és nem fog előfordulni vele az sem, hogy mivel pici gyerekei vannak, alapból elutasítást kap egy munkahelyen, hiszen valószínűleg túl gyakran akar majd táppénzen lenni.
Szeretném, ha tudnád, hogy nőként te is ÉRTÉKES VAGY!
Nőként te is FONTOS VAGY!
Nőként te is ELÉG JÓ VAGY!
Nőként te is SZERETHETŐ VAGY!
Visszatérve a cikkre, azt gondolom, legtöbbünkben nem az a kérdés, hogy főzünk-e, vagy épp elmosogatunk-e, hanem az, hogy a sok feladatot hogyan hangoljuk össze, hogyan találunk egy középutat az önmegvalósítás és az anyaság, a feleség szerep és a házimunka között. Az a kérdés, hogy hogyan jusson és maradjon idő is, pénz is, figyelem és törődés is.
Személy szerint én is annak a híve vagyok, hogy minden lánynak legyen valamilyen végzettsége, még akkor is, ha úgy tervezi, hogy 100 %-ban anya és az otthon melegének felelőse akar lenni az életében. Bármikor változhat az élethelyzetünk egy veszteség, egy váratlan életesemény miatt. Előfordulnak olyan helyzetek sajnos, hogy még a legnagyobb körültekintés ellenére is belekerül valaki egy bántalmazó kapcsolatba, ahonnan mennie kell, ebben az esetben elkerülhetetlen, hogy önellátóan talpra tudjon állni, vagy elvált lesz, vagy netalán megözvegyül. Vagy csak egyszerűen az anyagi lehetőségek megváltoznak. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek kirepülése után is van élet.
Azt tapasztaltam a munkám során mások és a saját életemben egyaránt, hogy a 100 % önmagunkat minden élethelyzetben más fókusszal tudjuk elosztani. A szülés körüli, utáni időszakban elég nagy szelet lesz az életünkből az anyaság, kevesebb lesz a feleség szerep és a háziasszonyság, és sokszor 0 % a munkahely, az önmegvalósítás. Ahogy a gyermek vagy gyermekek növekednek, úgy rendeződik át folyamatosan és fokozatosan ez az arány, újra és újra. A folyamatos változás miatt pedig folyamatos újra tervezésben kell élnünk ezen a téren is.
Nélkülözhetetlen az, hogy a feleség szerepünkről – ha van, ne feledkezzünk meg, hiszen azt tapasztalom, hogy sok nő ezt teszi a sor vége felé az életében, és emiatt ellaposodik a házasság, ami komoly válsághelyzeteket eredményezhet. Sokkal jobb megelőzni a bajt, és fokozott figyelemmel lenni a párkapcsolatunkra, hiszen jó esetben ez az, ami velünk marad akkor is, miután már a gyerekek kirepültek. És akár akarjuk, akár nem, akár felkészülünk rá, akár nem – ez a pillanat el fog jönni. Ezen kívül nem szabad elfelejtkeznünk arról a tényről sem, hogy a gyermekeink akkor lesznek boldogok és akkor fogják biztonságban érezni magukat, ha anya és apa szereti egymást.
Ami gyakran viszont nekünk nőknek, anyáknak a listánk végére marad, az az önmagunkról való gondoskodás. Nagyon gyakran elfelejtkezünk önmagunk lelki és érzelmi világának ápolásáról és gondozásáról, és már csak akkor kezdünk erre figyelni, amikor már fojtogat a hiány, amikor úgy érezzük: ’nem bírom tovább’. Személy szerint nagyon kérlek arra, hogy ne várd meg ezt a pillanatot!
És még valami nagyon fontos.
Rendben van, ha nem vagy mindig rendben. Ha nem sütöd, hanem veszed a kenyeret. Rendben van, ha nem főzöl minden nap. Az is rendben van, ha csak nagyon ritkán sütsz, ha nem csinálsz befőttet, ha nem sikerül szoptatnod, ha te „csak” császárral tudtál szülni. Rendben van, hogy nem viszed minden nap játszótérre a gyermeked, vagy ha veszed az uzsonnát. Teljesen oké az, ha szülés után otthon vagy velük, és az is, ha idővel visszamész dolgozni.
Ahogy korábbi tanárom, Dr. Izsák Róbert mondta mindig nekünk: teljesen oké, ha nem vagy mindig oké.
Tradwife-mozgalom ide, vagy oda, én megcsináltam már az eper dzsemet 16 kg eperből, meg a bodzaszörpöt télire, de természetesen az is előfordul, hogy nincs időm főzni, és tavaly például elmaradt a padlizsán sütés, pedig a család nagyon szereti. Tudod, olyan csodálatos, ha vannak barátaink. Az egyik barátnőm egy csomó télire elkészített padlizsánnal lepett meg az ősszel, csupa szeretetből, mert tudta, hogy épp nagyon el, vagy lehet inkább szét voltam csúszva, és ezzel óriásit segített nekem. Azóta is hálás szívvel gondolok erre vissza, és azt hiszem, nem is sejti, hogy ő mennyi mindent adott ott nekem. Nem csak padlizsánt kaptam ott akkor tőle, hanem törődést, szeretetet és a „fontos vagy nekem” érzést. És az is fantasztikus, ha tudunk még a szüleinkre támaszkodni, mert a padlizsánt, ha meg tudom sütni, mindig a szüleimnél csinálom, az ő segítségükkel.
És csak egy kis emlékeztető a végére:
Nőként te is ÉRTÉKES VAGY!
Nőként te is FONTOS VAGY!
Nőként te is ELÉG JÓ VAGY!
Nőként te is SZERETHETŐ VAGY!
Kíváncsian várom, hogy neked mi a véleményed a fenti gondaltokról és a tredwife-mozgalomról? Neked milyen válaszaid vannak a fenti kérdésekre? Te hogyan találtad meg az egyensúlyt, vagy hol tartasz ennek keresésében? Mennyire érzed magad értékesnek és szerethetőnek?
Bátran küldj egy e-mailt, örömmel olvasom!
Polgárné Papp Katalin
Női tanácsadó, mentor, coach
Forrás: https://index.hu/fomo/2025/03/03/tradwife-eletmod-trend-tiktok/
Iratkozz fel ingyenes füzetemre!
… hogy győztesen, megerősödve jöjj ki egy nehéz élethelyzetből!
